Megtört az átok, végre elkezdődött a party-éra. Pénteken klubboztunk kicsikét négyesben, szombaton meg elmentünk egy koncertre (egy vagyonért), ahol egy jamaikai csóka énekelt, nevezett Serani, biztos nagyon híres, sose hallottam róla.. Kicsit Fekete Pákóra emlékeztetett, csak jobb kiadásban. Nagyságrendeileg 8 fehér volt a több száz fős tömegben, akik közül egy én voltam és másik 3 velem érkezett, valamint 2 biztonsági őr volt a helyen :D Érdekes élmény volt! Szubkultúra, de mindazállat. Hatalmas darab néger csajok rettenetesen rövid és még annál is szűkebb, csillogós ruhákban, színes felsők, aranyláncok, baseballsapkás feka fiúk, mindenki nagyon nyomulós, mindenki nagyon be van tépve és közben ezerrel szól ez a tőlem ugyan távol álló, mégis nagyon jól táncolható zene. Olyan volt, mintha valami filmfogatás közepébe csöppentem volna.
Nagyon élveztem!
Békésen rázom a seggem a tömegben, amikor odalép egy néger srác és elkezd velem táncolni, oké, gondoltam, táncolt ott előtte másokkal is. Egyszer csak valami hirtelen ötlettől vezérelve felkap a csípőjére és úgy táncolunk tovább, azaz táncol ő, mert én csak pislogok, mint hal a szatyorban, a csajok meg sikongatnak és integetnek..
Kőkemény dolgok ezek.
Aztán buli után még felmentünk egy ismerős lakásába italozni, persze én nem, mert vezetnem kellett. Szóval 2kor abbahagytam a sörözést. Amerikában valamennyi szesz lehet a véredben. /Ezt csak Gabi megnyugtatásásra mondom/. Szóval hazavittem Ahmadot, hajnali 4 körül, beszélgettünk kicsit, meg ettünk arab sütit, ja és nekiláttunk a nappali közepén táncolni a Billy Jeanre. Állati vicces volt.
Szóval most már soook jó arcot ismerek és végre kicsit lazultam meg ittam.
Rámfért.
Mónika, én úgy meg vagyok viselve :D
A tegnapi mérlegelés alapján immáron 6 kilót fogytam..

Címadó dalunk - kötelező megnézni: