Legutóbbi másfél órán át írt, szuper jól szerkeztett, már-már szívbemarkoló irományom pillanatok alatt szállt el. Pedig folyamatosan mentettem, azt hiszem sikeretelenül. Hirtelen megszakadt a netkapcsolat. Azóta valahogy nem volt kedvem írni..
De a múlt hétvége olyan mozgalmas volt, hogy megér egy posztot. Pénteken éjfélkor iskolai szervezésben elindultunk Wasington DC-be. A kaland már ott elkezdődött, hogy nekem kellett vezetni az egyetemig és felvenni egy csajt, valami olyan helyen, ahol addig sose voltam. Na de gond nélkül megérkeztünk, felszálltunk a buszra, majd egy laza 7 órás zötykölődés után le. Az egész nap városnézős volt, legyalogoltuk a lábunkat. Azaz szét, legalábbis én az ereimet. Azóta gyulladáscsökkentőt szedek, visszérkrém stb.
Szóval csináltunk egy olyan kört, hogy Capitol, Washinton Monument, White House, Lincoln Memorial (igen, ahol az a naaaagy bácsi ül egy naaagy széken a naaaagy oszlopok mögött..), Museum of American History, National Air and Space Museum , National Museum of American Indian, Starbucks :O)
Nem részletezem, hogy ilyen szép, olyan szép, nézegessétek meg a képeket az indafoto.hu/mindenkibeusa oldalon!
Városnézés után jött a nagy projekt, azaz az Indián múzeum megvilágítása elemlámpákkal. Szakadó esőben ott állt 300 ember, kezükben elemlámpa és követték az utasításokat. Szóval festettünk fénnyel. Miután (kb egy óra) alaposan megáztunk, végre bementünk a múzeumba és egyrészt megszáradtunk, másrészt nagyon sok féle indián kaját ettünk és finom bort ittunk. Csináltak egy nem kis méretű állófogadást. Hála a nagybecsű szponzornak..
És az eredmény:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.