Utolsó nap ebben a tanszakaszban. 3 vizsga. Kettőn már túl vagyok, a harmadik az ebéd szünet után esedékes. Tanultam, megírtam, prezentáltam. Elfáradtam. Mert hogy mindeközben dolgozom is, méghozzá általában végeláthatatlan órákat. Apu-anyu este 9 óránál előbb nem nagyon jár haza. Nem számít, hogy nekem tanulnom kellene, nem számít, hogy a gyerekekkel én kelek, én fekszem.. Egyszer már részleteztem itt ezt, úgyhogy nem megyek nagyon bele, de sose fogom megérteni, hogy ha valakinek van egy munkahelye, plusz ügyeletek, és bevállal mellé heti 2 nap símentést ingyen, akkor mért jelentkezik még önkéntes munkára is a kisgyerek iskolájába? Nem lehet, hogy inkább a családdal kéne tölteni az időt? Lehetsz például a gyerekeiddel, süthetsz-főzhetsz, vagy ha esetleg egyikhez sincs kedved, kamatyolhatsz a férjeddel. Persze más, ha ahhoz sincs kedved.. :)
Jövő hét közepétől jönnek a könnyebb napok, ha addigra meglesz a következé tanszakasz belépő vizsgája meg a tárgyfelvétel is. (Aki még mindig nem tudná, angolt tanulok, heti 10 órában, 3 különböző tantárgy keretében.) Sőt, ha elég ügyes leszek, addigra megveszem a laptopomat is, egy csodás kis DELL "személyében". Alig várom. Az állandó harc a kompjúteridőkért, ráadásul azon az extra lassú gépen..
Szóval lesz MSN meg Skype - persze azt otthonról nem lehet, mert nem elég biztonságos. Hagyjuk!
Aztán meg jön a tél, amit ugyan nem túlságosan, de annál felkészültebben várok. Van sínadrágom meg snowboard kabátom, hócsizmám és sífutólécem bakanccsal! Bezony. És balesetbiztosításom is van.. :D
Ha túlélem a telet, akkor tavasztól felcsapok magyar vándornak. Már tetemes hosszúságú listát írtam a vágyott úticélokról. /És itt egy perces néma csend Gergő Tetemes Mennyiségű Mérget Tartalmazó Kígyójának emlékére, ha már pont a 'tetemes' szó jutott eszembe :O) /
Toronto, Boston, Washington másodszor, NYC és persze San Francisco, ami kb olyan messze van, mint Budapest.
Ahova szintén szívesen elmennék, de nem tudom, hogy lesz-e rá pénzem és úgy egyáltlalán, ha hazamegyek vissza tudok-e jönni jó érzéssel. Nem lenne könnyű. Kezdem megszokni az aszkéta életet.
Bár néha úgy hiányzik a marihuána.. Persze csak képletesen :O)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.