mindenkiBEUSA - USAmindenkibe

Városunkba látogatott a Cirque du Soleil társulata. Örömhír! Gondoltam elmegyek. Kellett találni hozzá egy partnert, egyrészt ugyebár mert egyedül nem akkora fíling, másrészt meg mert kedvezményes jegyek csak párosan váltatók. Oké. Kaddának volt kedve jönni, szuper. Hosszú tanakodás után találtunk egy napot, ami mindkettőnknek jó. A jegy 25 dollár, ami -tekintve, hogy most már tudom milyen jó helyre szólt- meglehetősen kedvező. Otthon a Papp Laciban olyan 20-25 ezer forint körül voltak az ilyenek. Igen ám, de ha a jegyet neten rendeled meg, akkor felszámítanak darabonként 11 dollár 'kényelmi díjjat'. Hát hiszen milyen jó neked a karosszékből jegyeket venni :D Na gondoltam jól elmegyek a helyszínre és megveszem mindössze 3 extra dollár (kezelési költség) felszámításával.

Iskola után Petivel nekiiramodtunk a belvárosnak, úgynevezett Down Town. Meglett a hely, nagy nehezen leparkoltam (életemben először parkolóházban..). Kb 10 perc alatt oda is sétáltunk az arénába, nem megy az olyan gyorsan egy három éves gyerekkel. Már majdnem pompás a dolog, beállunk a sorba, majd Peti megszólal: Bea, jön a pisi! Oóóó - gondoltam én. Előre szaladtam a pénztárhoz, hogy Ikszkjúz mi, hol pisilhetne  a gyerek? Tájékoztatólag közölték, hogy náluk bizony minden mosdó zárva van. ANYÁD! Ott állok egy idegen város közepén, de nem ám úgy, mintha a Blahán lennék, hogy á, beszaladunk a Börgerbe, hanem a kereszteződés 3 másik részén egy újság szerkesztősége, egy nagy bank és egy nagy bazi irodaház. Na most akkor mi?! Hát elindultam a gyerekkel a karomon a bank felé, hátha.. A lámpák egy örökkévalóságig voltak pirosak, utána át, be, postás kedves, segít, beenged, útbaigazít, Peti hős, visszatartja, WC-be pisil, mindenki örül, visszasétálunk és másis megvannak a  25+3 dolláros jegyek.

Az előadás fantasztikus volt, érdemes megnézni a képeket a weboldalukon!

http://www.cirquedusoleil.com/en/shows/alegria/default.aspx 

Legutóbbi másfél órán át írt, szuper jól szerkeztett, már-már szívbemarkoló irományom pillanatok alatt szállt el. Pedig folyamatosan mentettem, azt hiszem sikeretelenül. Hirtelen megszakadt a netkapcsolat. Azóta valahogy nem volt kedvem írni..

De a múlt hétvége olyan mozgalmas volt, hogy megér egy posztot. Pénteken éjfélkor iskolai szervezésben elindultunk Wasington DC-be. A kaland már ott elkezdődött, hogy nekem kellett vezetni az egyetemig és felvenni egy csajt, valami olyan helyen, ahol addig sose voltam. Na de gond nélkül megérkeztünk, felszálltunk a buszra, majd egy laza 7 órás zötykölődés után le. Az egész nap városnézős volt, legyalogoltuk a lábunkat. Azaz szét, legalábbis én az ereimet. Azóta gyulladáscsökkentőt szedek, visszérkrém stb.

Szóval csináltunk egy olyan kört, hogy Capitol, Washinton Monument, White House, Lincoln Memorial (igen, ahol az a naaaagy bácsi ül egy naaagy széken a naaaagy oszlopok mögött..), Museum of American History, National Air and Space Museum , National Museum of American Indian, Starbucks :O)
Nem részletezem, hogy ilyen szép, olyan szép, nézegessétek meg a  képeket az indafoto.hu/mindenkibeusa oldalon!

Városnézés után jött  a nagy projekt, azaz az Indián múzeum megvilágítása elemlámpákkal. Szakadó esőben ott állt 300 ember, kezükben elemlámpa és követték az utasításokat. Szóval festettünk fénnyel. Miután (kb egy óra) alaposan megáztunk, végre bementünk a  múzeumba és egyrészt megszáradtunk, másrészt nagyon sok féle indián kaját ettünk és finom bort ittunk. Csináltak egy nem kis méretű állófogadást. Hála a nagybecsű szponzornak..

És az eredmény:

Épségben hazatértünk a Niagarától, fotókat tettem fel ide: www.indafoto.hu/mindenkibeusa

Pénteken indulunk egy nagy szabású projektre Washington DC-be, hazaérkezés vasárnap délelőtt. Ezt fogjuk csinálni: http://www.rit.edu/cias/bigshot/BS_2009.html 
Meg persze megyünk múzeumokba is, ráadásul ingyen, mivel éppen valami ingyenes múzeumnéző nap lesz. Meg persze Fehérház stb. 

Kicsit már izgulok.. ;) 

Otthon party van, mondhatnám azt is, hogy mindenki ott flessel a kertünkben és isszák az egészségemre a Jégert, ami persze kedves tőlük, de mennyivel jobban érezném magam, ha nem rám, hanem velem innának..
Mondjuk nálunk is party volt ma, medencés, 8 éveseknek. Nem vettem részt. :D
Mindenesetre volt ma egy "Otthon kéne nekem lenni" érzésem. Mondjuk naponta van, de általában hamar elmúlik..

Napról napra egyre jobban és jobban vagyok, mondatja velem az agykontrollos múlt, de egyébként tényleg. A suli jó, az órák érdekesek, egyre több embert ismerek meg. Holnap meg pláne, mert nagy ELC-s (English Language Centre) kirándulás lesz a Niagarához. Jajj már, mindig csak az a Niagara :D Egész nap ott leszünk és be fogunk menni hajóval a vízesés mögé. Hogy a kanadai oldalra átmegyünk-e azt még nem tudom. Pedig jó lenne. Csak sok diák van, akiknek kell vízum Kanadába. Nekem nem - bibibííí!

Hogy úgy egyébként mi van, amikor épp nem a Niagaránál vagyok?! Hát korán kelek, készítem a nagyokat iskolába, viszem a kicsit Montessoriba, aztán uzsgyi az egyetemre, onnan vissza Petiért, haza, ebéd, alvás (Petinek, nekem sajna nem),  utána az iskolabusz /igen bizony, olyan amerikai filmes sárga iskolabusz/ meghozza a nagyokat és uzsanna, lecke, kicsi játék, 7-kor vacsoracsata /legalább a felét edd meg, na jó akkor a husit, akkor legalább a tejet idd meg stb stb/, esetleg kicsi tv, fürdés, fogmosás és fél 9-kor mindenkinek ágyban kell lennie. Ami 80%-ban sikerül is. (Büszke vagyok magamra:  büszk-büszk.) Apu-anyu 9 körül ér haza, sokszor még később..

Javaslom, hogy jól gondoljátok meg, hogy akartok-e 3 gyereket és karriert egyszerre. Nem nagyon megy ugyanis. Szép nagy ház, 3 autó, medence, jakuzzi, csak épp a gyerekek apu meg anyu nélkül nőnek fel. Mondjuk látszik is rajtuk, mindhárom gyerek valamilyen módon outsider. Szóval kilógnak a sorból. Ami persze nem baj, ha 'jó értelemben' lógsz ki. De ők valahogy nem.. Egyik nap Dani kiment görhokizni a ház előtti placcra. A 3 amerikai gyerek együtt volt, ő meg próbált ugyan velük játszani, de nem nagyon ment. Aztán pl. ma volt ez a pool party. Mindkét 'nagy' meghívhatott 10 gyereket. Dani osztálytársai közül egy sem jött el. Vera barátnői közül talán 4.
De az egész család maga is egy sziget. Nem nagyon vannak amerikai barátaik. Legalábbis eddig egy tőlük tíz évvel fiatalabb házaspáron kívül (ahol a pasi, Tom, egy az egyben úgy néz ki, mint Ádám Tomi, csak rövid hajjal) nem találkoztam am-i barátaikkal.

Érdekes ez. Kettős állampolgár vagy és mégsem tartozol sehová. Amerikában örökre magyar maradsz, Magyarországon meg amerikás magyar..

*Tompa Mihály: Levél egy kibujdosott barátom után

Alapvetően az emberek érettségi után, 19-20 évesen találják jó ötletnek, hogy kimennek Amerikába, ahol aztán azért cserébe, hogy mások kölkeire vigyáznak kicsit, majd nagy amerikai életet élhetnek és tanulnak és lesz pénzük és az élet egy nagy hepinesz, ahol cukorból van az Empire State Building és a gyerekeknek meg csak be kell tenni a DVD-lejátszóba egy kis Bob the Buildert. Fogalmam sincs, hogy ők mit éreznek, amikor kiderül, hogy nem ez van.

Én egyáltalán nem kamaszlányos álmokkal jöttem, nagyjából képben voltam, mi az, hogy 3 gyerek (6 láb, 6 kéz stb), meg hogy milyen az élet külföldön és egyáltalán. És mégis. Eléggé meg vagyok lepődve -hogy egy kis present perfectet is csempésszek a mondanivalómba. Heti kb 45 órát kell a gyerekekre vigyázni, akárhogy is nézzük, az 5 nappal számolva napi 9 óra. Az én esetemben ez sokszor 10-12, de volt már 14 is.. Aztán van mellette heti 10 angol órám. Az iskola kb 16 mérföldnyire van innen. Mondjuk azt, hogy jó esetben 40 perc. Meg vissza 40. Hetente 3x. Plusz házi feladat. Sok házi feladat. Plusz főzöcske, pakolás, rendrakás, fürdés, hajmosás, körömlakkozás. Ha roppant finoman akarok fogalmazni, azt mondom kimerítő. Ha nem, akkor azt, hogy AGYHALÁÁÁL!!! 
A gyerekek édesek, na de nem angyalok. Rohangálnak, ordítanak, kardoznak, 20 percig választanak reggel ruhát, nem ízlik a vacsora, a helyette csinált szendvics se és utána hiszti, hogy mért nem kaphat desszertet, a másik hiperaktív, a harmadik bekakil, vagy ha nem kakil be, akkor napi 80x is el kell neki mondani, hogy Peti, mit kell csinálni, ha kakilni kell? Szólni, hogy Bea, jön a kaki..

Csütörtökön szólt.. Négyszer.. Persze a négyből háromszor nem tudta addig tartani, amíg elértünk a vécéig. így történt meg, hogy Peti egyszer a fürdőszobaszőnyegre, egyszer a konyhakőre, egyszer pedig a wc előtti folyosóra kakilt. Utóbbinál bokáig és könyékig szarosak voltunk mind a ketten. Főleg én.. Azt hiszem ez volt az első olyan pillanat, amikor úgy éreztem, hogy na most megyek haza.

Persze nem megyek. Mert végre sikerült felvennem az óráimat, kapnom diákigazolványt, parkolókártyát, nyitnom bankszámlát, megismerkedni emberekkel és egyáltalán. Szóval megvillant  a remény, hogy jó lesz ez. Csak ki kell várni, ha a végét nem is, de még egy kicsit.
Merthogy ami otthon van, az sem tűnik sokkal rózsásabbnak.

"Beatrix:
This is to let you know that you are now registered for Grammar/Writing Workshop, as well as Adv 3 Grammar and Adv 3 Reading.

We look forward to seeing you in class!

Have a great weekend,
 
Karen J. Valentine, Sr. Staff Assistant
Rochester Institute of Technology
English Language Center
28 Lomb Memorial Drive
Rochester, NY  14623"

Hú de hiányzik egy kis sör-cigi-rákenroll... ♪♫♫♪♪♫♪

A mai napom főbb pontokban:

• ébredés 9 körül
• reggelire diós-áfonyás muffin egy kis tejjel
• kellemes zuhany
• kis autózás a fitness clubba
• 70 perc jóga, 20 perc szauna
• vezetés haza
• könnyű ebéd
• kocsikázás Margóhoz
• beszélegetés az erdőre néző hátsó teraszon /közben mókusok szaladgálnak, madarak csiripelnek/
• vacsora, kávé, Torontóból hozatott magyar puncstorta ($50.00)
• autózás az Ontarió-tóhoz
• 40 perc séta a mólón, a víz hullámzik, a sirályok repkednek
• kis shoppingolás, hazaérkezés

Na ez azért már valami Amerika..  :O)

Első és legfontosabb közlendőm, hogy végre meg van az í! Ide is írhatom, hogy juhíí-juhíííí!! :O)

Aztán emellett még itt van ez az Educational Component, ami azt jelenti, hogy tanulni is kell, nem csak dolgozni. Ez persze jó. Az R.I.T., azaz a Rocester Institute of Technology /www.rit.edu/ exkluzív árakat ajánl a szegény sorsú au-paireknek, azaz mindössze párszáz dollárt kell fizetni, amiből ráadásul egy részt a család fizet (500 dollár/év). Okos Beu kitalálta, hogy ő biza olyan szorgalmas, hogy felvesz még egy tárgyat, ami szakmába vág és az életrajzban is jól néz ki és ha hazamegy, akkor pikk-pakk talál egy jó fizető, kényelmes, kihívásokkal teli szuperállást. (hahaha) Kinézte az Advanced Project Management nevű tantárgyat, ami 4 kredit. Érdeklődő levelére válaszul megtudta, hogy a tárgyat felveheti, ehhez mindössz a 896 dollárt kell kifizetnie. Kreditenként..
A lelkesedésem kissé alábbhagyott, nagyjából mintha egy romantikus pillanatban Mádl Ferencet láttam volna meg meztelenül..

Most keresem az olcsóbb sulit és az elérhető támogatásokat. Hát van baj elég! Ráadásul az angol oktatás -ami mint kiderült alap áron szintén 10.000 dollár lenne egy évre- hétfőn fog elkezdődni, ami itt Labour Day, azaz nagy nemzeti ünnep és senki nem dolgozik és minden zárva van. Kivéve persze a sulinkat...

Készülök, azaz próbálok készülni a Michigan Test-re. Holnap reggel 9-kor irom, ami nektek 9+6= 15, azaz délután 3 óra. A Michigan Test kb olyan, mint egy nyelvvizsga. Az eredmény alapján besorolnak egy szintre az angolórákon és kiderül, hogy mehetsz-e más órákra vagy sem. Délután nézegettem a kifejtős kérdéseket és volt benne egy ilyen: Ha egy napot megváltoztathatnál az életedben, mi lenne az és miben lenne más a jelenlegi életed? A választ persze még magyarul se tudom. De azért elgondolkodtam rajta. Hosszasan. Több opciót is felsoroltam. Talán amikor anyám első nap elkisért az iskolába, nem kellett volna azt mondani neki, hogy másnap már ne jöjjön, mert az olyan ciki. A teljes anyámmal való kapcsolatom tökéletes lehetne. Aztán lehet, hogy nem kellett volna 'lefújni azt a bizonyos bulit' és akkor már férjes asszony lennék, egy nagyon fafejű, de rajongásig imádott férjjel, 2-3 gyerekkel, megtörve. Vagy...
Nem hiszem, hogy megváltoztatnék egyetlen napot. Azaz hogy egyetlen nap megváltoztatna bármit is..

És ha valaki úgy érzi, hogy túl komoly volt a mai bloggerkedésem, annak itt van egy tanulságos képsor, amit a tesóm küldött tanácsként:

www.picsroll.com/2009/07/instructions-for-your-baby.html

Higyjétek el nekem, a sokadik átdolgozott nap 11. órájában az ember őszintén tud örülni annak, hogy Peti nagy fiú lett és végre ügyesen a vécébe kakilt..
 

Köztudott, hogy a modern társadalom egyik tartópillére a fogyasztás. Először is hogy a termékekből/szolgáltatásokból fogyasszál minél-minél-minél többet, aztán majd jó pénzért  megszabaditanak az igy szerzett feleslegedtől, azaz fogyasztanak.
Hát igy megy ez Amerikában is, mi az hogy, itt megy csak igy igazán!

A hétvégén mi is eladtuk a lelkünket az ördögnek. /Hiszen ő is csak egy fogyasztó :)/ Ugyan kicsit taktikusabban, mert szombaton mentünk a fitness centerbe, bár inkább fitness szentélynek mondanám, vasárnap meg bruncholni. A brunch az a reggeli (breakfast) és az ebéd (lunch) összevonásából van, szabad(-beu-)forditásban rebéd. Az amcsi arcok elmennek a templomba, utána meg beülnek egy ilyen helyre, ahol kb. 8 dollárért kapnak tojást, kolbászt, sült szalonnát, hagymás krumplit, gigantikus amerikai palacsintákat juharsziruppal, lekvárral, hig (apám szavait idézve fosatós) kávéval.
20 perc, 2500 kalória.

A fitnessben persze nem voltunk ennyire hatékonyak, de azért igyekeztünk. Van ott kb 120 futó- meg taposógép, lépcsőző, 20 teniszpálya, mindenféle testépitő felszerelés és ezer féle foglalkozás. Na mi a néger ex-balettáncos srác mozgásórájára mentünk. Meg szaunázni. Tetszetős hely. Fancy. A család tagság egy hónapra több, mint a magyar minimálbér..

Benne vagyok a sűrűjében. És ez még nem a vége..

Hosszú napok, a gyerekek vakáción, a szülők dolgoznak, ügyelnek, tanfolyamra járnak meg kosarazni. Én meg 12 órákat vagyok a gyerekekkel. Vegyes. Néha aranyosak, van, hogy viccesek és aranyosak, néha meg nem. Akkor büntetés meg magyarázás meg nyolcadszor is szólás, hogy gyere végre ebédelni. Az addigi legrosszabb napom az volt, amikor Peti, aki mint tudjuk 3éves és két nyelven beszél, elegánsan összepisilte magát na meg a fotelt, majd miután megfürdettem, hogy ne csipje ki a pisi, megismételte a mutatványt, aztán fél óra múlva bekakilt. Hozzáteszem, a szülők elfelejtetek tájékoztatni erről az apróságról - mármint hogy a gyerek nagyon okos ugyan, de nem szobatiszta. Ugyanezen a napon a  9 éves Dani kétszer is elfelejtette lehúzni a saját produktumát és persze én voltam a szerencsés, aki megtalálta a nagy barna varázstojást.. Kijelenhetjük, hogy SZAR nap volt :D

Persze vannak jó dolgok is, nem is kevés. Kedden például elvezettem az Ontario-tóhoz, és sétáltunk egy órát a mólón. Ilyen tájat általában csak a  filmekben lehet látni. Aztán tegnap voltunk moziban és megnéztük a Ponyo c. japán animációs filmet. Nagyon jó volt. Ha tehetitek nézzétek meg! disney.go.com/disneypictures/ponyo/

Aztán még egy jó dolgog történt, megismerkedtem Margóval, aki 56-ban jött ki a férjével és a barátaival. Azóta egyedül maradt. 75 éves. Nagyon kedves és nagyon érdekes ember. És olyan gyönyörű helyen lakik.. Pont az erdő szélén. Erdei állatok járnak enni a kertjében, amit a nappaliból látni is lehet a hatalmas üvegablakokon.
Mondjuk erdei állatokból nekünk is jutott, szerda reggel órákon át  5 nagy és 2 kis mókus játszott a ház előtt. Na ilyeneket ritkábban láttam a VII. kerületben :D

www.economist.com/daily/chartgallery/displayStory.cfm

Letoltam ez első igazi komoly 3 gyerekre vigyázós, könyvtári előadásra kocsival gyerekeket hurcolós, reggeliztetős-ebédeltetős-vacsora csinálós napomat. Puzzle, könyvek, úszás, pakolás, pelenkázás, figyelj rám, ne menj oda, hagyd abba, ne játsz az étellel, fogd a kezem, húzd le a vécét, moss kezet...... Azért élveztem. Az első utamon okaztam kisebb kárt a kocsiban, ma viszont ügyes voltam, megálltam a vasúti sorompónál, indexeltem kanyarodásnál, balra előre beparkoltam, persze csak olyan helyre, ahol nem állt mellettem senki egyik oldalon se. Előadás lement, gyerekek besütiztek, nyomás haza és még a garázsba is sikerült úgy beparkolni, hogy apuka is befért mellém.
Érzem a vállveregető pillantásotokon [képzavar] az elismerést! :O)

Szóval a hosszú napnak vége, most hallgatom a {Wandita-Orsi-Ágika-Peti}-től kapott CD-t, amitől igen jó kedvem kerekedett! Itt most ünnepélyesen megemlitem a SzeTomit, mert panaszkodik, hogy nem ismeri az embereket, akikről irok - na most jól Ti sem ismeritek őt! Pedig van egy Lucky Púpja, szóval tuti meg akarnátok ismerkedni vele.. :D

Holnap megyek igényelni Social Securuty Numbert, ami azért number, mert ahhoz kell, hogy ember számba vegyenek. Utána lehet bankkártyám meg minden. Kezdek beépülni. :)

Hurrá-hurrá, sikerült végre feltöltenem néhány képet, igaz elég össze-vissza módon, de azért nézhető.
Mégpedig itt: www.indafoto.hu/mindenkibeusa
Van közte New York, Niagara, Ontario-tó, új család, új lakás meg minden. Nézzétek, nézzétek!

Első és legfontosabb változás, hogy végre van ékezetem! Örvendjetek! Kettes számú örömforrás, hogy végre van időm egy kicsit irni, talán először, mióta itt vagyok.

Aki még nem tudná, Rochester csodás külvárosában vertem tanyát egy nem akármilyen helyen. Csendes, nyugodt, a ház mögött erdő, a kertben őzikék, mókusok, mosómacik meg néhány kolibri. /Jobb, mint a sok csuri na meg a non stop kakas otthon, elhihetitek/. Heti 45 órát kell a gyerekekkel tölteni, persze nem mindig egyedül. A suli szeptemberben indul  a gyerekeknek is és nekem is, addig vakációznak, utána a 2 nagy egész nap suliban van. Pepi, alias Kisfőnök, aki még csak 3 éves szeptembertől napi 3 órát fog járni Montessori iskolába. Azaz nem járni fog, hanem én fogom oda vinni egy Toyota Siennával, ami 7 személyes és naaaagy. Hogy hogy fogok leparkolni, arra jobb nem is gondolni..

Ami eddig történt, uhh, az sok.. A családnál most itt vannak a magyar rokonok, igy minden nap kirándulással telik. Múlt héten péntek-szombat-vasárnap New York City, Rockefeller Centerre fel, Central Parkon át, Metropolitan Múzeumba be, Broadway, Time Square, Szabadság szobor minden volt. Aztán a héten voltunk az Ontario tónál, meg a Niagara vizesésnél, meg Watkins Glen-ben, illetve jártunkban-keltünben még egyéb helyeken is. Nagyon jó volt, csak hihetetlenül fárasztó. Dani, ne mássz fel oda, Dani nem szabad a vizbe köpködni, Vera gyere, had kenjelek be naptejjel, Pepi ne kend össze magad, menjetek pisilni, mossatok kezet ésatöbbi ésatöbbi.

Az élet először csütörtökön lesz olyan, amilyen valójában, akkor költözhetek be a saját szobámba és akkor már dolgozik apu is meg anyu is. Na majd meglássuk!

Amint sikerül a képeket le és feltölteni, közzé fogom tenni. Tudom, hogy már izgalmatokban tördelitek a kezeteket, de azt a pár napot még ki kell birni!

Addig is irjatok e-mailt meg smst a 20-as számomra! (Különösen az az ember, aki tudja, hogy hol a hosszú I betű a billentyűzeten!! :D )

Rengeteget kirandulunk a napokban, nem nagyon van modom hosszassan irni..
Nemsokara azonban ratok zuditok mindent!

Addig meg hallgassatok, ami a kocsiban 4 napja szol - vad durva brutalitas!!!  :D

Ez is eljott, szulinap meg ilyesmik, nagyon szepen koszonom a koszonteseket - volt egy nagy csomo. Kedvesek vagytok nagyon. Patetikus gondolatsor ideirasa helyett mindenkinek kuldok egy nagy cuppanos puszit es egy nagy-nagy olelest!

1 biztos, jovore duplan unneplunk!!

Javaban folyik a New York-tura, szuper helyek, hompolygo forgatag :)
Voltunk a Time Square-en, a Rockefeller Center tetejen, a Metropolitan Museumban, az Empire State Buildingnel, a WTC emlekmuvenel meg meg a csomo helyen, ahova az ember ilyenkor menni szokott :)
Ja es voltam az Operahaz Fantomja eloadasan is a Broadway-n. Huhh, szuper volt!

Szoval New York eleg jo hely. Jobb, mint Bekescsaba es Balassagyarmat egyuttveve. :D Es nem lehet eltevedni, mert az utcak szamozottak, igy meg en is eltalalok barhova!!

Termeszetesen mar az "uj" csaladommal vagyok, nagyon aranyosak. A gyerekek szokek es egyfolytaban beszelnek es szerintem elegge birnak, legalabbis sokat vannak velem. Pedig meg nem muszaj nekik :D

Kb ennyi, rovidesen lesznek kepek is!

Sajnos ekezet nincs..
Ami viszont van 240 lany egy rakason, a vilag minden reszerol, Argentinatol Esztorszagon keresztul Del-Afrikaig minden. Jopofa dolog ez! Vannak ezen kivul meg vorosteglas epuletek, filmekben latott nagy campus (Szolnoki Fosulisok nagy oromere van CAMPUS!!), aztan vannak rokak, mosomacik meg ozek (Barszikam: suta is van meg bak is!) /elso este fraszt kaptam mikor atbandukoltak elottem../ Aztan van meg cherry pepsi. A legjobb cucc, ami lehetseges. Lakas korrekt, oktatas korrekt, kaja korrekt, csak a WC otvar, az ember nem tud egy kellemeset pisilni, mert nem csak alul nyitott a dolog, hanem az ajto es a felfa kozott is van 3 centi.. Viszont 500 meterre van az ocean!
Osszessegeben eleg jol erzem magamat itten Long Islanden, Oaklandben!

Holnap megyunk New York Citybe, lesz 4 oras kirandulas idegenvezetovel, utana meg 2 ora free time. 20.30-kor pedig talalkozom vegre a csaladdal. Vasarnapig NYC-ben leszunk, utana megyunk Rocsiba. Ha mar Bormi, akkor Rocsi. Ennyi jar! :O)

Most epp ram akarjak zarni a geptermet, ugyhogy bucsuzom.
Irjatok, gondoljatok ram, hianyozzak!!!  :D

Itten vagyok:

Megjottem, jol vagyok, nem hanytam, nem zuhantam le, nem adtak el kurvanak. Meeg!
Rovidesen bovebben is jelentkezem.
Puszi, Beus Long Islandrol

Jelentem megbuliztunk!

Mindenkinek köszönöm, aki segített megszervezni, megszerezni, elszállítani, megszólaltatni, megakadályozni, megsütni, kisütni, megetetni, megitatni, kibontani, lebonyolítani,  leszedni, feltenni, felgöngylíteni, felpörgetni, felmosni, lemosni,  feltölteni, letölteni, megtölteni, megörökíteni, jeget tenni bele etc.
Ja és külön Uzsinak /Tusinak/, aki 7-ig táncolt :D
 

Ajándékok pompásak voltak/vannak/lesznek, nagyon örültem egytől-egyig mindennek: a tortának, a pólónak, a fülbevalónak, az egérpadnak, a pendrájvnak, a Hubinak, a Zsubinak, a Vilmosnak, a Jégernek, a Strongbownak, a boroknak, a cédéknek, a csokiknak, a csókoknak, a pusziknak, az öleléseknek, mindennek!!!  A legjobban természetesen a  virágnak ;)

Néhány fotó itt: indafoto.hu/mindenkibeusa/bucsuzosdi

Kicsit komplikált a humorom. Szóval igen Columbus után megyek, hogy felfedezzem Amerikát és ráadásul a Columbus után megyek, mert hogy ott meg 24-én dolgoztam utoljára.. [Homlokra csapás - áhh, most már értem mondása - szolíd, de őszinte kacagás]

Ez a nem-blog nem az arc nélküli nagy megmondásokról szól, hiszen nagyjából mindenki tudja, hogy mi itt a metál..
A lényeg, hogy a kollégáim igazi Bűbájos Banánok voltak, búcsúzkodás, cuppanós puszik, pompázatos ajándékok. Kétségtelenül meghatódtam. Kaptam az Operaház fantomjára egy olyan, de olyan jegyet a Majestic Theatherbe. Részletek itt, lehet irígykedni: www.thephantomoftheopera.com/new_york/
Meg kaptam csudijó R.E.M. CD/DVD díszdobozt, szóval 100% áhitat. Azaz 98, mert azért mégse mindenki búcsúzott elegánsan.. :S
Na jó, 100, mert a kis tündéri Gizike és a Bejja duplán aranyosak voltak. Őket ezúton is pusszantom én! :*

Este könnyű nyári sörözésre lementünk a Szlovákba, nagyon jól éreztem magam, köszönöm mindenkinek aki eljött! Károlynak és Edit néninek külön és persze Büdának meg pláne, az egész éves hashajtó-szükségletem kielégítve. :)

Azt meg senki ne felejtse el, hogy július 31-én lesz a T-ordas nagy mulatság!

Kedvcsinálónak:

A koncepció, hogy még mielőtt marha sokáig nem látnám az agyamban barát címkével regisztrált embereket, gyorsan-ügyesen bulizok velük néhány aprót. Na meg a Hegyalja egyébként is kihagyhatatlan. Érzem én, hogy hiányozni fog az a Tokaj szőlővesszein csepegő nektár.. :O)